2019. május 22., szerda, Júlia, Rita napja van.
Email:  Jelszó: 

Kultúra

Nagyboldogasszony ünnepe van ma

Hídlap.hu — 2016.08.15. 15:32

Ma ünnepli a katolikus egyház a legfontosabb Mária-ünnepet, Nagyboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária halálát és mennybevételét. Az ünnep alkalmából Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek hétfő délelőtt az esztergomi bazilikában mutatott be szentmisét.

 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) sajtószolgálata az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus "röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe" édesanyja, Mária holttestét.
    

 

Jeruzsálemben az 5. században már megemlékeztek az ünnepről, amelyet Dormitio sanctae Mariae-nek, azaz "a Szentséges Szűz elszenderülésének" neveztek. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, és a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nek, azaz a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték. 
    

 

XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a "Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe" - írták.
    

 

Nagyboldogasszony napja kötelező ünnep, vagyis a katolikus hívőknek ezen a napon kötelező szentmisén részt venniük.
    

 

Az ünnepet Szent István király olyan fontosnak tartotta, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezi a magyar katolikus egyház Szűz Máriát Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nek. Szent István 1038-ban éppen Nagyboldogasszony napján hunyt el.

 

 

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az esztergomi bazilikában szentbeszédében a következőket mondta:

 

A mai napon azt ünnepeljük, hogy Szűz Mária testestől-lelkestől megdicsőült a mennyben. A Katolikus Egyház tanítása olyan ősi hitbeli meggyőződésen alapul, amely az ortodox egyház hagyományában is megtalálható: Mária az örök dicsőségbe nem csupán lelkével, de Krisztus után egész személyével lépett be, ezzel megmutatva számunkra a megígért feltámadás fényét. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint Jézus édesanyja egyrészt a mennyben már testében és lelkében megdicsőült, és az Egyház mintaképét és kezdetét jelenti, azét az Egyházét, amely ugyanerre a beteljesedésre hivatott, másrészt itt a földön már most úgy ragyog Isten vándorló népe előtt, mint a remény és a vigasztalás biztos jele, „amíg csak az Úr napja el nem érkezik”. Sok Mária-ünnepünk tanítása arról szól, hogy milyennek kell lennie az egyháznak, a mai ünnep viszont azt állítja elénk, hogy milyen lesz majd az egyház. Ahogyan Szent Pál apostol írja a római levélben: ha részesülünk Jézus szenvedéseiben, részesülni fogunk dicsőségében is (vö. Róm 8,17).

 

 

Ki részesült jobban Jézus szenvedéseiben Máriánál, és ki dicsőült meg inkább Krisztussal együtt, mint Mária?

Amikor azonban a dicsőségről szólunk, el kell gondolkodnunk azon, hogy mit is értünk ezen a megdicsőülésen. Van olyan dicsőség, amely már ezen a földön látható. Szűz Máriát a hívő emberek szeretete, bizalma, dicsérete kíséri a történelem során. Az ősi katakombai ábrázolások és az óegyház himnuszköltészete, vagy később a keresztény művészet egész gazdagsága mutatja, hogy Szűz Máriát gyászban és veszedelemben, bánatban és szenvedésben segítségül hívták a keresztények, de hozzá fordultak örömükkel és hálájukkal is. Ahogyan a mai evangéliumban olvassuk: „Boldognak hirdet engem minden nemzedék”. Ebben a mondatban két évezred távlatából igazi jövendölést ismerhetünk fel. Aligha elégedhetünk meg azzal, hogy Mária hálaénekében, a Magnificatban felfedezzük régi zsoltárok emlékét. Meg kell látnunk benne Mária Szentlélektől ihletett személyét is, hiszen ki ejthette volna ki ezt a mondatot rajta kívül?

 

 

Nagy tehát a Szűzanya dicsősége a földön, de azért, amit Jézussal együtt végigszenvedett, nem ez az egyetlen jutalma. Mária ugyanis új, megdicsőült létben él tovább. Amikor a Szentírás dicsőségről beszél, legmagasabb értelemben magának az Istennek a dicsőségét érti rajta. Mária tehát Isten létének kimondhatatlan gazdagságában él. Abban a gazdagságban, amelyet leírni gyengék emberi szavaink, amelynek érzékeltetésére gyakran világosságról, szépségről, ragyogásról és szeretetről beszélünk. Ez a dicsőség töltötte el az Ószövetség szerint a Szent Hajlékot, ez vonult el Mózes előtt és ez jelent meg végül Krisztus arcán az Újszövetség szerint. Ez a dicsőség telve van hatalommal: szinte Isten létének kiáradása. Mária igazi dicsősége abban áll, hogy részese lett ennek az isteni dicsőségnek, hogy eltöltötte Isten teljessége, hogy méltán mondhatjuk róla ebben a nagyszerű értelemben: Ő a napba öltözött asszony.

 

 

Mária ebben a dicsőségében mutatja meg nekünk minden ember és az egész Egyház hivatását. Nekünk is meg kell hallanunk Isten szavát, ehhez pedig mai zaklatott életünkben tudatos erőfeszítéssel kell keresnünk a csendet és az alkalmat az imádságra. De Isten felismert akaratában nem csupán gyönyörködnünk kell, hanem a hit bátorságával és kockázatvállalásával igent is kell rá mondanunk. Korunk egyik nagy betegsége a határozatlanság és a döntésképtelenség. Igaz, hogy környezetünk, életünk bonyolultsága, a tetteink és sorsunk közötti kapcsolat szinte áttekinthetetlen alakulása sok mindent megmagyaráz. Mégsem vagyunk mentesek minden felelősségtől. Mégis képesek, és ezért kötelesek vagyunk Isten felismert akaratának elfogadására, hitünk alapján döntéseink kockázatának vállalására. Egy jámbor hagyomány szerint Mária igen fiatalon lett a Megváltó édesanyja. Nem biztos, hogy nagy döntéseink annál helyesebbek, minél hosszabb ideig tűnődünk rajtuk. Szűz Mária példáját kövessük hát Isten akaratának készséges, gyors és határozott elfogadásában is. Ha ezt tesszük, teljes bizalommal remélhetjük, hogy Jézus minket is magához emel a dicsőségbe, hiszen azt mondta tanítványainak: „Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is”.

 

 

Ebben az igyekezetünkben Szűz Mária nem csak példaképünk, hanem közbenjárásával segítőnk is. A szentek közösségének egyetemes hitében szilárdan bízunk abban, hogy az üdvözültek közbenjárásukkal is segíteni tudják a földön járó Egyház tagjait. Szűz Mária segítő közbenjárása pedig számtalanszor megmutatkozott az Egyház történelme során. De megmutatkozott a magyar nép történetében is. Nagyboldogasszony ünnepén a szentbeszédek évszázadokon át úgy szóltak Máriáról, mint hazánk és népünk védelmezőjéről. Egyértelműen neki tulajdonították, hogy a pusztulás szélére jutott ország csodálatos módon mégis fennmaradt. Neki köszönték meg, hogy a török idők után hazánk közepén is újra keresztények és magyarok élhettek. A megdicsőült Szűz Mária számunkra a remény és a bizalom forrása. Ma is itt a megtérés és a megújulás ideje. Az önzés és a szellemi lustaság helyett át kell éreznünk, hogy részei vagyunk az Isten-alkotta gyönyörű világmindenségnek, hogy hivatásunk van egyénileg is, de küldetése van Egyházunknak és népünknek is a történelemben. Ez pedig csak is a krisztusi tanítás fényében ismerhető fel teljesen. Az ő kegyelme adja az erőt ahhoz is, hogy teljesíthessük akaratát. De nehéz időket élünk: fásult, elidegenedett, bonyolult körülöttünk a világ. Nehezen találjuk meg, hogy milyen konkrét cselekedetekkel fejezzük ki a legjobb szándékunkat. Ezért is fontos, hogy vegyünk erőt magunkon, éljünk közösségi életet, ne sajnáljuk az időt családtagjaink, rokonaink, barátaink látogatásától, vegyünk részt plébániai közösségünk programjaiban! És Krisztus, aki köztünk van, ha a nevében ketten vagy hárman összejövünk, majd kézenfog minket és megmutatja mi a dolgunk az életben és mit tegyünk a mai napon.   

 

 

Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és ember között. Egyedülálló méltóságát és megváltói küldetését Szűz Mária közbenjárása nem elhomályosítja, hanem még erősebb fényben ragyogtatja fel előttünk. Kérjük a mennybe fölvett Szűz Mária anyai közbenjárását, hogy mi is megkapjuk a világosságot és az erőt Krisztus akaratának követéséhez és egykor a dicsőségben is társai lehessünk. Ámen.

 

Forrás: MTI