2019. november 14., csütörtök, Aliz napja van.
Email:  Jelszó: 

Kultúra

25 éves az Esztergomi Művészek Céhe

Hídlap.hu — 2016.12.05. 09:25

Fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepli ebben az évben az Esztergomi Művészek Céhe. A jubileum alkalmából tizenhét alkotó, mintegy félszáz alkotását tekinthetik meg az érdeklődők a december 2-án, a Duna Múzeumban megnyitott kiállításon. 

 

A tárlatot Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg, aki beszédében Mucsi András, az Esztergomi Művészek Céhe egyik alapítójának gondolatait elevenítette fel, amely szerint minden alkotóművésznek látható módon munkájával kell bizonyítania jelenlétét és hűségét városa iránt. A hely kicsiny, a kiállított mintegy félszáz mű – a 17 alkotó számával elosztva – mennyiségileg igen szerény. Lehet, hogy ez a frissen egybegyűjtött anyag és a folytatása sem fogja megrengetni a világot, de az méltán remélhető, hogy ezek a jó szándékú művészek, ha meg tudják őrizni a közös munkához szükséges békességet, ezen a kis ponton megvetve a lábukat, ki fogják mozdítani Esztergomot a modern művészet iránt tanúsított fásult közömbösség kényelmes bunkeréből.

 

 

A művészettörténész úgy fogalmazott: 1991-ben, akkor alakult meg az Esztergomi Művészek Céhe, amikor Magyarország a rendszerváltás utáni, váratlanul szabaddá vált közéletben az új, demokratikus társadalmi berendezkedésének alapegységeit teremtette újjá a negyvenöt esztendős szocialista puha diktatúra lefojtottságát követően. A magyar művészeti életben ekkor alakulhattak és alakultak újjá a két világháború között fénykorukat élő művésztársaságok és ekkor formálódtak az újak: minden művész valamilyen egyesület, egylet tagjává vált felismerve, hogy művészközösségbe egyesülve – vállalva a csoport-létből eredő kötelmeket és kompromisszumokat – könnyebben valósíthatja meg céljait. A szerveződéseknek két, egymástól jól elkülönülő formája, illetve kategóriája alakult ki: a szakmák, az alkotóterületek, esetenként művészi műfajok és technikák szerinti társulásoknak, és a regionalitás, a hely, az azonos alkotótér által meghatározott szerveződések egységeinek csoportja. A festők, a grafikusok, a szobrászok, az akvarellisták, a művészkönyvalkotók, az illusztrátorok stb. kerültek az egyik, és a budapesti városrészek, a vidéki városok, esetenként egy-egy megye alkotóművészeit tömörítő helyi társulások kerültek a másik csoport-együttesbe, és értelemszerűen ide kapcsolódott be a különleges helyzetben és különleges összetételben létrejött Esztergomi Művészek Céhe alkotóközössége is – fogalmazta meg gondolatait Wehner Tibor.

 

 

A művészettörténész elmondta, a kezdeti 17-es alapítói közösség és létszám a huszonöt esztendő alatt sokszor változott, míg napjainkra a harmincat közelítő tagság kialakult, amelynek szomorú tagsági viszony-megszűnések, az elhalálozások mellett kritikus időszakokat tanúsító kilépések is fontos állomásai voltak. Mindeddig 64 esztergomi, Esztergomhoz szoros kapcsolatok révén kötődő alkotó és szakember volt tagja, illetve ma is aktív tagja az Esztergomi Művészek Céhének, és mindehhez még kilenc pártoló tag is társult. Wehner Tibor megemlékezett azokról az egykori céh-tag-művészekről, akik napjainkban már nem lehetnek közöttünk: így Andráskó Istvánról Furlán Ferencről, Gernster Istvánról, Kollár Györgyről, Morvay Lászlóról, Mucsi Andrásról, Turányi Sándorról, Vass Kálmánról, Vertel Józsefről, Végvári Jánosról és Wieszt Józsefről: az ő munkásságuk immár a céh-történettel összefonódó művészettörténet.

 

 

A negyedévszázados, közös múltra való emlékezést a kiállítás-megnyitóra megjelenő jubileumi kötet tette teljessé. A kiadványban történeti összefoglaló, a csoportot alapító tagok életrajza, valamint a jelenkori tagság ismertetése, katalógusa egyaránt megtalálható. Az adat gazdag kötetet dr. Bárdos István írta.

 

A kiállítás december 30-ig tekinthető meg a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában.