2019. augusztus 23., péntek, Bence napja van.
Email:  Jelszó: 

Régió

Barlangot tettek rendbe Tokodaltárón

Hídlap.hu — 2017.01.16. 11:54

Lemosták és megtisztították az évek alatt lerakódott szennyeződésektől a tokodaltárói barlang falait a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület önkéntesei. A munkálatokról és a barlang történetéről egy beszámolót is megosztottak oldalukon.

 

A Tokodaltáró település területén nyíló bányavágatokat (4/c ereszke, Ágnes-akna) még az 1920-as években mélyítették a környékbeli bányákhoz hasonló szándékkal; a szén kitermelésére. A vágatok számos természetes üreget, azaz kavernát, vagyis barlangot harántoltak. A bánya terjeszkedése során tehát több, többnyire hasadékjellegű barlang feltárása történt meg, amelyek tudományos feldolgozása, kataszterezése is megvalósult az 1940-es években.

 

 

A Dorogi-medencében 1990-es években végleg bezártak a szénbányák, így a korábban a vágatok víztelenítése céljából végzett karsztvíz-kiemelés is megszűnt, következésképp a vízszint néhány év alatt jelentős mértékben megemelkedett. Ez egy újfajta, a térség lakossága számára újfent hasznosítható bányászat beindítását tette lehetővé Tokodaltárón (itt a szénbányászat 1967-ig tartott), történetesen a karsztvíz kitermelését, annak ivóvízhálózatba történő becsatlakoztatását.

 

[Jelenleg a karsztvíztükör a Balti-tenger szintjétől mért kb. 126 méteres magasságban helyezkedik el térségünkben, de a Tapolcai-medencében is, vagyis egy hatalmas összefüggő egységet alkot. A víz kora izotópos kormeghatározások alapján a 60 évtől 11 ezer évig terjed, vagyis amit lakásunk ivóvízcsapjából megiszunk, az biztos, hogy 60 évnél régebben került a karsztba].

 

 

Ami az ivóvíz-kitermelés számára hasznos, a barlangkutatás számára kevésbé, ugyanis az emelkedő karsztvízszint a korábbi tucatnyi feltárt barlangból ma már csak tulajdonképpen kettőt enged láttatni. Mindkettő a jelenlegi vízbázis szomszédságában, jóval a vízszint felett található. Hosszanti ferde vető mentén képződött hasadékbarlangokról van szó (vélhetően mindkét barlang ugyanannak a hasadéknak a vonalában képződött, de nem átjárhatók, megközelítésük két irányból történhet).

 

Amíg az ún. „Felső-barlang” megközelítése egy hatalmas, talán a bányaművelés hatására keletkezett omladékon át lehetséges, és némi ügyességet (mászó tudást) igényel, addig az „Alsó-barlang” az üzemi területre történő bejárást biztosító vasúti pálya mellett helyezkedik el, s könnyű bejárást biztosít látogatójának. Ma már ezt az üregrendszert lezárt bejárat védi, ám ez nem volt mindig így, ezért kristályos falfelületei a néhai bányászok és alkalmi látogatók fosztogatásainak, kézjegyeinek lenyomatait viselik. A falakat sajnos letört, illetve szabályosan lefejtett kalcitos és aragonitos felületek borítják, ugyanakkor a képződmények az egyébként száraz, poros környezetben az elmúlt közel egy évszázad alatt jelentősen elkoszolódtak.

 

„Barlangkozmetika”

 

 

A tokodaltárói bányaüzem munkatársaival jó kapcsolatot ápoló dorogi Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) tagjai az elmúlt évtizedben, állapotfelmérés céljából több ízben is felkeresték már ezeket a barlangokat. Az egyre alaposabb szemrevételezés során vált sejthetővé, hogy az erősen elkoszolódott falakon, a vastag porréteg alatt szép kristályos felületek találhatók. Ennek igazolására január közepén kétnapos, nagyszabású mosás szerveződött.

 

A vízbázis közelsége révén a mosóközeg mennyisége nem jelenthetett akadályt. A tisztítás módszere a hazai barlangkutatásban már több helyen is sikerrel alkalmazott, alapvetően nagynyomású, de állítható fokozatú mosóberendezésekkel és tiszta vízzel végzett mosás volt.  A barlang bejáratához tolt tartályból, szivattyú segítette a két eszköz működtetéséhez és a porlasztáshoz szükséges víznyomást.  Már az első percekben nyilvánvalóvá vált, hogy az eredmény minden előzetes várakozást felülmúl majd. A több centiméteres porréteg lemosásával szépen lassan kezdtek előtűnni a természetes falfelületek. Hamarosan bizonyossá vált, hogy a falakat jóval nagyobb felületen borítják kristályok, mint azt előzetesen látni vagy sejteni lehetett. A rongálások (törések) nyomai is jól láthatóvá váltak, ami kissé lehangoló, de szerencsére ezek immáron elenyésznek a barlang tényleges szépsége mellett. A korommal falra írt és azokat elcsúfító évszámok, feliratok nagy része eltűnt, helyüket a borostyánszínű kalcit- és a hófehér aragonitképződmények csillogása váltotta fel.

 

 

A BEBTE tagjai a munkát szabadságuk terhére, mindenféle anyagi juttatás nélkül, önkéntes alapon végezték. Az eredmény nemcsak a barlang esztétikai értékét növelte, de a későbbi tudományos kutatásokat is segítheti, hiszen a szakemberek számára ezeket a rejtett barlangokat ténylegesen új megvilágításba helyezi.  A barlang a vízbázis közelsége miatt a nagyközönség számára jelenleg nem látogatható.

 

Lieber Tamás

Fotók: Szilvay Attila