2019. augusztus 23., péntek, Bence napja van.
Email:  Jelszó: 

Kultúra

A kezdetektől fogva Jézus Krisztussal

hídlap — 2014.03.03. 09:55

Több részből álló ünnepséggel emlékezett meg március 2-án az esztergomi evangélikus gyülekezet Molnár Gyulára. Az esztergomi evangélikus gyülekezet első lelkésze születésének századik évfordulóján koszorúzás, ünnepi istentisztelet, kiállítás megnyitó és életéről szóló előadás is szerepelt a programban.

Egyháztörténeti illetve helytörténeti emlékünnepséget tartottak Esztergomban március 2-án, vasárnap az esztergomi evangélikusok. A gyülekezet első lelkészére, a királyvárosi protestánsoknál 48 éven át szolgáló, templomépítő Molnár Gyulára emlékezett. Az ünnepség a szentgyörgymezői temetőben kezdődött, ahol rövid áhítattal és koszorúzással rótták le kegyeletüket a megemlékezők Molnár Gyula sírjánál. Az ünnepi istentisztelet a Simor János utcai evangélikus templomban folytatódott, ahol Ferenczy Andrea lelkész, egykori lelkésztestvére életét és szolgálatát is példaként idézte fel prédikációjában. Ezt követően Keveházi László lelkész-professzor tartott előadást Molnár Gyula életéről, munkásságának fontosabb állomásairól, egyháztörténeti könyvének részleteiről. Az ünnepségsorozat befejezéseként Kalmár Zoltán az evangélikus gyülekezet felügyelője megnyitotta a Molnár Gyula életéről szóló kiállítást. A Simor János utcai evangélikus templom oldalsó traktusában helyett kapott tárlatot három nagyméretű vitrinben helyezték el. Ezekben az egykori első esztergomi evangélikus lelkész életútja állomását tanúsító számos dokumentumát, fotógráfiáját, s kisebb tárgyi emlékeit állították ki. A tárlat a templom nyitvatartási idején – vasárnaponként délelőtt – illetve külön kérésre, egyeztetés alapján alternatív időpontban is megtekinthető.

Esztergom első evangélikus lelkésze biográfiájának kivonatos változata Keveházi László lelkész-professzor szerkesztésében:

Molnár Gyula Sopronban 1914. február 28-án született- Édesapja Molnár István főfegyvermester, édesanyja Kováts Gizella. Érettségi vizsgája 1932-ben volt, 1933-ban tett kiegészítő érettségi vizsgát görögből. Innen egyenes út vezetett a teológiára, ahol kitüntetéssel végzett 1936. június 21-én. A lelkészavatás szolgálatát D. Kapi Béla püspök végezte. 1936 az  esztergomi kezdet. Innentől Esztergomban szolgált 1989. június 22-ig, később esperesként is, Nyugdíjasként megírta a „A reformáció nyomai Esztergomban és környékén” című könyvet, melyben az esztergomi protestánsok történetét, illetve azon belül természetesen főként az evangélikusok történetét mondja el pazar részletességgel.

Ebben így ír élete első szakaszairól:

„Szüleimmel, nagyszüleimmel, testvéreimmel a soproni gyülekezetben, mint Jézus hívei voltunk együtt minden istentiszteleten. Nagyszüleim egyebek mellett abból éltek, hogy lakásuk egyik szobáját kiadták teológusoknak. Isten iránti hálával emlékszem rájuk. Szeretettel vettek maguk közé, velem tanulták a héber, görög nyelvet, a dogmatikát, együtt olvastuk a Bibliát. A Szentlélek általuk munkálta bennem az elhívást a lelkészi szolgálatra.  A soproni templomban kereszteltek, ott volt konfirmációm. Hanzmann Károly lelkészünk a konfirmációi ünnepélyen  ezt az Igét mondatta velem: „..többé már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten  Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adtaértem.” (Gal.2,20)”

Majd a folytatásban elmeséli, hogy miként került Esztergomba:

„Dr. Kovács Sándor püspökünk 1936 szeptemberének közepén magához hívatott a soproni teológiai fakultás professzori szobájába. Tudott dolog volt, hogy egyházunk Ura, Jézus az ő lelkében gyújtotta meg a kerület szórvány híveiért érzett felelősség lángját. Egyetemi tanársága mellett az volt szíve-lelke öröme, hogy utazott főleg olyan helyekre, ahol egyházunk addig szolgálatot nem végzett. Így került Esztergomba, majd Dorogra is, és szíve vágya lett, az esztergomi-dorogi egyház megszervezése. Püspököm kedvesen fogadott, és jól ismert atyai hangján szívhez szólóan mondta: „Öcsém, két éve figyelem tanulmányait, örülök kitűnő szigorlati vizsgáinak, átveszem a Dunántúli Kerületből a Dunán-inneni kerületbe.”

Hát így kezdődött. Ez év október 1-én érkezett a püspökkel a fiatal Molnár Gyula Esztergomba, akkor még nem tudhatta: egész élete és szolgálata színhelyére. Innen gyorsan teltek az évek. Első dolga a hívek végiglátogatása, felkutatása volt. Kialakultak az istentisztelet alkalmai Esztergomban, Dorogon és a többi hozzátartozó helyeken. 1941-ben indult a nagy munka: a templom építése. Még ugyanebben az évben felszentelték a kész templomot. Molnár Gyula először kerékpárt kapott gyülekezetétől. Később kapott a gyülekezet egy Trabantot, amit nem a lelkész vezetett. Ő viszont a szó-szoros értelmében gyülekezetének élt. Ifjúságot szervezett. Hittan órákat tartott. Egy évben elvették a hitoktatási engedélyét, de „kárpótlásul” hittankönyvet írt. De írt színdarabokat is, szervezett evangélizációs alkalmakat.  Nagy szorgalomban töltötte életet a gyülekezetben. Így lett „élethossziglan” megválasztott lelkész. Szolgálata alatt nagy egyesületi munka is folyt. Nőegylet, Diákszövetség végezte a munkáját, amelyek sajnos a háború után megszűntek. Evangélizációk, igehirdetési sorozatok, énekkari szolgálatok erősítették a gyülekezet belső életét. Sokat olvasott, a lutheránus teológiát hirdető pap volt, akinek igehirdetéseire a szeminárium kispapjai is ellátogattak Családi élete is példamutató volt, felesége is három leánya is segítették, lendítették munkájában.

Csak két mondat élete „vége-feléről: „ nyugdíjazásommal nem búcsúzom a gyülekezettől.” S ennél fontosabb. Ő, aki ott lehetett a kezdeteknél, ezt írta hittel: „ A kezdet Jézus Krisztus volt.”

 

KAPCSOLÓDÓ FOTÓALBUM

Molnár Gyula 100.